Az öröm apró kis boldogság ...
Tudod arra gondoltam,
az ember az idő
múlásával
örülni felejt,
a képességet
elveszíti,
mint ahogy pirulni
felejt el,
talán az ártatlanok
előjoga az öröm is,
az elfásult lélek
érzéketlen,
nyugalmából nem
könnyű kimozdítani,
nem képes az arcra
pírt csalogatni,
pedig örülni jó,
az öröm apró kis
boldogság,
sok kicsiből áll
össze az egész,
a boldogság kirakva
az öröm mozaikjaival
van,
boldogtalan,
ki nem képes
örülni...
ha valakinek nincs is
semmi,
de öröme akad,
az már nem is lehet
boldogtalan,
sok minden adhat rá
okot
háborúban is lehet
találni indokot,
ha megvan rá a
képesség,
ha az érzés él,
örülni lehet a
sivatagban
egy szál virágnak,
a sötétbe beszűrődő
fénynek,
és ha nincs már
semmire kilátás,
a tűzfalon egy
rajzolt fának,
de talán csak az tud
örülni igazán,
akiben örömcsiholónak
ott van a szeretet,
nélküle nem látni
mást,
csak szomjazó
sivatagot,
gyilkos háborút, vak
sötétet,
és komor tűzfalat,
a boldogság talán nem
más,
mint örömmel teli
állapot,
de a legnagyobb
boldogság
mégis annak jut,
aki képes úgy
szeretni,
hogy mások öröme is
örömmel tölti.
2011. márc. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése