A csend szükségessége ...
Tudod arra gondoltam,
az embernek a csendre
szüksége van,
mint a kenyérre, mint
a levegőre,
de talán nem csak az
olyanra,
amit a fáradt test
mindennél jobban
óhajtana,
nem csak az éjszaka
tudatlan,
pihentető, ájult
csendjére,
az a másik csend,
talán
még jobban hasznára
van,
ami olyan,
mint az éber vadász
csendje,
mozdulatlan,
mikor hajnalok
hajnalán
azt várja,
az erdő lakói
megmozduljanak,
rejtekhelyükről
előmerészkedjenek,
a vadász, vagyis az
ember,
némán,
nagy türelemmel figyel,
kivár,
míg a bokor
megmozdul,
a vad óvatosan
kisétál,
az erdő élni kezd…
talán ilyen csendre,
ilyen figyelemre van
szüksége
a léleknek is, ha nem
figyelnek rá
észrevétlen marad a
zajban,
de ha a ráfigyelés
hangtalan,
segít nagyban…
ha ő elkezd mozgolódni,
sok mindent el lehet
tőle lesni,
ö a legbölcsebb öreg,
talán, mert koránál
fogva
jártasabb,
tapasztaltabb
ebben a világban,
(tudását ajándékba
adná,
ő se vette, ő is úgy
szerezte,
de hát ki figyelne az
öregre?)
ha az ember nyomon
követi mégis,
választ ad sok fel se
tett kérdésre
a vad, vagyis a
szelíd lélek.
2011. márc. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése