Az érzések ,,,
Szeretni
mindenünkkel, az álmainkkal - és a magunk csendességében, kitartóan ...
Te tudod, milyen az,
amikor magad csendességében a fél éjszakát végigsírod,
mikor a sírással ringatod magad álomba? …
Mert fáj minden ki
nem mondott szó ..
Mikor a világba
kiáltanád, hogy mennyire szereted őt, de meg sem mersz szólalni
- csak visszafelé
nyeled a könnyeidet, hogy el ne riaszd ŐT ezzel is ..
Attól is boldog vagy - és megállítanád az
időt - a pillanatot, hogy mellette lehetsz és magához ölel - és hogy a gyönyörű
szemeit látod könnyfátyolodon keresztül ,,
Talán szeret is téged
és mégis annyira fáj ..
Várod a szavakat, de
csak a nagy kérdőjelek vannak a szívedben ..
És az övében???
Minden gondolatom, és
szavam Neked szól – Szerelmem!
Hiányzol! A múló idő
feszít, fáj..
Az emlékeim, minden
érzésem, minden fájdalmam belülről fakad - és csak érted..
Ez a fájdalom sokszor
olyan elviselhetetlen. .
*
Félek, amikor elmégy
Az éjjel fekete
tengerén át
Szürke házfalak közt
lépkedsz,
Ködfalakon át
Félek, amikor kezed
Elhagyja kezem,
S kihűlni látszó
ujjaim
Érintésedért
esedeznek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése