Az érzések bennünk fogannak ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az érzései az
embernek:
mint saját gyermekei,
benne fogannak,
növekednek, és a
világra
különböző virágként
jönnek,
vannak közöttük
hétköznapiak,
és vannak rosszak,
hasonlítóak a gyomra,
(mindig a szülő tehet
róla)
vannak korán halóak,
érdemben semmit sem
tevők,
feledhetők, hogy
voltak…
de közülük olyan
különlegesek
ritkán születnek,
mint Beethoven,
mint Bach,
akik világra szólót
alkottak…
az olyan érzés
ritkaság,
mint amilyen
rendkívüli
az a szeretet,
amelyik nem vár el,
de ad boldogan,
ő az érzések között a
legritkább,
a legkülönlegesebb,
meg se értik talán,
sokszor nem hisznek
neki,
még az se, akiért,
akinek jóvoltából
jött a világra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése