2018. január 21., vasárnap

Lassan elköszön ...



Lassan elköszön ...

Elszálltak az évek,
elrohant az élet
Nézed a csillagokat,
kérleled a Holdat,
megfejtenéd a titkokat,
újra élnéd a pillanatokat,
de csak a szíved énekel:
visszahozva az emlékeket
 *
Még tél van. Unott, szürke napok búsan lépegetnek tova.
A nappal gondjait takargató éjszakák, bánatos ébredések.
Ködösek, deresek a reggelek, messzebb, távolabb tűnő havas napok.
Néha derűsebb, hideg delek, álmos délutánok szelídsége.
Fehér hófoltok a tetőn, a kertben, dércsipkések az örökzöldek lombjai.
Az alkony csendesen kopogtat. Meghitt dallamok az estében.
Finoman csak az otthonunk melege ölel, emlékképek hangulatában.
Az olvadással elköszön lassan a tél és elhozza az újulást, a Kikeletet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése