A szeretet menedéke
Fények ébredése a
horizonton, úszó felhők az égi óceánban
A Nap simogató
sugarai dédelgetik fájó életünket
Az alkony lassan
szálló pírja ringatózva kúszik az estben.
Az éjszakák
bársonyossága, csendje az álmok világába visz.
Szívünk olykor
kihagyó dobbanása, lelkünk mélyén az árnyak,
Szemünk körül
szarkalábak, az álmatlan éjszakák jele.
A szavak
ringatásában, a szeretet menedékében,
Hatalmában,
lelkünkben élünk csendes békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése