Két ember, ha szereti egymást ...
Tudod, arra
gondoltam,
két ember,
ha egymást szereti,
olyan a kapcsolat
közöttük,
mint a művész,
és a műalkotás
között,
ahogy a szobrász,
aki, ha meglát egy
követ,
nem csak egy ormótlan
követ lát,
hanem azt az alkotást
látja benne,
amit ki lehet hozni
belőle,
ami hite szerint
ott van benne rejtve,
csak ki kell
csalogatnia,
a kő, ha gondolkodni
tudna,
azt gondolhatná,
téved biztosan a
szobrász,
mert ő csak egy
egyszerű,
hétköznapi kő,
semmi sincs benne
különös,
és valóban nincsen,
illetve csak annyi
van,
amennyi ott van
minden kőben,
amikor azzal a
szobrásszal találkozik,
amelyik észreveszi,
hogy ő valójában egy
különös,
teljesen egyedi,
kincset rejtő kő.
2009. 12. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése