A lélek - mint a gyerek ...
Tudod, arra
gondoltam,
hogy olyan a lélek
mint az egészen kicsi
gyerek,
akinek még semmi
dolga nincsen,
vagyis akinek csak az
a dolga,
hogy legyen,
hogy boldogan legyen,
kinek nem számít a
múló idő,
aki ott akar lenni,
ahol jó neki ,
számára az idő
végtelen óceán,
se eleje, se vége,
a test pedig pont az
ellenkezője,
az egyik maradna,
a másik rohanna,
a test, gazdájának
az észnek
irányításával olyan,
mint egy mindig
siető,
az idő szorításában
élő,
séta közben is rohanó
felnőtt,
aki értelmetlenül,
(csak az agynak
értelmesen,
magának ő mindent
megmagyaráz)
rángatja ide-oda a
gyermekét,
még ezt is el kell
intézni,
ezt is meg kell
csinálni,
a lélek pedig nem
érti, miért,
neki csak annyi kell,
amennyi elég,
nem akar ő
felhalmozni,
miért rossz minden,
ami jó neki,
de mert szófogadó,
vagy, mert nem tud
ellenállni,
feladja az
értelmetlen küzdelmet,
és engedi vonszolni
magát
az örömtelenség
kapkodó világába,
talán legszívesebben
ordítana,
toporzékolna,
de nem tud ellenállni
az erőszaknak,
olyan ő, mint egy
felelőtlen kisgyerek,
aki legszívesebben
naphosszat
a homokban játszana,
fénylő csillagokkal
labdázna,
a boldogság
tengerében lubickolna,
de nincs idő
haszontalan dolgokra,
sietni kell,
a test napjai meg
vannak számlálva,
ezért a lélek van
befogva
a rohanás karámjába,
lehetőség csak egy
van számára,
ha a test egyszer
lelassul,
a célok kergetéséből
kiábrándul,
ha egyszer elhiszi,
hogy minden
értelmetlen,
és pusztulásra van
ítélve,
ami a lélek nélkül
jön létre.
2009. dec. 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése