Két fájdalom - születés halál ...

Két fájdalom - születés és halál ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az életben van két fájdalom,

két olyan, amire mondható,

a kettő mind közül a legnagyobb,

az egyik, ami akkor érezhető,

amikor egy új élet a világra jön,

a másik, mikor valaki

a legkedvesebbet elveszíti,

akkora a két fájdalom,

amiről az ember azt hiszi,

míg él, soha el nem felejti,

az egyik,

a születés fájdalma becsapó,

ahogy jön, oly gyorsan múlik,

legtöbbször még az emléke is,

az elveszítés fájdalma marad tovább,

ott nincs semmiféle kárpótlás,

először, amíg a vérzés erős,

nem látni, mekkora a seb,

van úgy, hogy kiderül, a sérülés felületi,

de olyan is,

hogy nemesebb részt is érint,

de ha egyszer az ember túléli,

legyen a seb bármily mély,

az idővel enyhül a fájdalom,

megkezdődik a gyógyulás,

még ha néha

a beteg ragaszkodik is hozzá,

de hát az idő, s vele a felejtés jó orvos,

az ember életében addig tart az örökké,

míg a fájdalom az időben valahol elvész,

talán van úgy is, hogy a kín hatalmas,

de amikor letörlik a vért,

seb nincs is alatta,

aki elmegy látszólag,

valójában marad,

a lélek, (ha létezik) nem ismeri,

nem ismerheti az elmúlást,

a lélek (ha létezik) időtlen,

az elmúlás pedig az időhöz tartozik,

lélek a lélekre rátalál akkor is,

amikor test a testtől végkép búcsúzik,

vele, végül is nem történik semmi,

talán csak az otthonát cseréli ki.

2009. dec. 03.