Mint a virágnak a szirma ...
Tudod arra gondoltam,
mint a virágnak a
szirma, az illata,
az embernek is sok
minden van,
ami
elválaszthatatlanul hozzá tartozik,
de nem minden olyan
egyértelmű,
ahogy nem illett
másra
hamupipőkének a kis
cipője,
hogy egésszé lehessen,
hogy ne érezze magát
félszegen,
a sok közül meg kell
találnia
a sajátját,
saját egyéniségét,
ízlését,
gondolatvilágát,
(elvenni, leutánozni
másét
önmaga elleni bűn,
kényelmetlen
egy életen keresztül)
ha szerencséje van
segítője is akad,
érkezik egy angyal,
mint egy üstökös a
csillagos égen,
jön, de már megy is
el,
miközben mutat
irányt,
megváltoztatja az
egész jövőt,
akár egyetlen igaz
tanár…
az ember, ha
szerencséje van,
megtalálja mindenből
a hozzá jól idomulót,
ami nem szűk,
és nem lötyög rajta,
(a legegyszerűbb
sokszor
a legtermészetesebb)
ahogy a legjobban
érzi magát a teste,
akadálytalanul
szárnyalhat a szelleme…
és van úgy is,
hogy mint egy üstökös
angyal érkezik
a másik ember
képében,
sokszor, amilyen
gyorsan jön,
távozik is
olyan gyorsan,
de a rövid idő alatt
mindent megváltoztat,
a gondolatnyi idő
alatt
a maradónak
a lelke teljesedik
ki,
(talán nem tesz mást,
csak lök rajta egyet,
hogy a szárnyait
kénytelen legyen
használni )
idő, lehetőség sincs
a köszönömre,
egy forró kézfogásra,
nem marad más,
várni egy életen át
az újabb találkozást.
2011. november 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése