2018. január 6., szombat

Mint a virágnak a szirma ...



Mint a virágnak a szirma ... 

Tudod arra gondoltam,
mint a virágnak a szirma, az illata,
az embernek is sok minden van,
ami elválaszthatatlanul hozzá tartozik,
de nem minden olyan egyértelmű,
ahogy nem illett másra
hamupipőkének a kis cipője,
hogy egésszé lehessen,
hogy ne érezze magát félszegen,
a sok közül meg kell találnia
a sajátját,
saját egyéniségét,
ízlését, gondolatvilágát,
(elvenni, leutánozni másét
önmaga elleni bűn,
kényelmetlen
egy életen keresztül)
ha szerencséje van
segítője is akad,
érkezik egy angyal,
mint egy üstökös a csillagos égen,
jön, de már megy is el,
miközben mutat irányt,
megváltoztatja az egész jövőt,
akár egyetlen igaz tanár…
az ember, ha szerencséje van,
megtalálja mindenből
a hozzá jól idomulót,
ami nem szűk,
és nem lötyög rajta,
(a legegyszerűbb sokszor
a legtermészetesebb)
ahogy a legjobban érzi magát a teste,
akadálytalanul szárnyalhat a szelleme…
és van úgy is,
hogy mint egy üstökös
angyal érkezik
a másik ember képében,
sokszor, amilyen gyorsan jön,
 távozik is olyan gyorsan,
de a rövid idő alatt
mindent megváltoztat,
a gondolatnyi idő alatt
a maradónak
a lelke teljesedik ki,
(talán nem tesz mást,
csak lök rajta egyet,
hogy a szárnyait
kénytelen legyen
használni )
idő, lehetőség sincs
a köszönömre,
egy forró kézfogásra,
nem marad más,
várni egy életen át
az újabb találkozást.

2011. november 28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése