Ha nem virágzik ki ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
próbálkozik
a természetest
helyettesíteni,
rövid távú sikerrel
legtöbbször,
míg ki nem
derül,
hogy a műanyag
földből
nem lesz valódi a
virág,
a kár, amit ezzel
csinál,
helyrehozhatatlan
már-már,
még nagyobb lenne a
baj,
ha a varázslatos idő
nem segítene rajta…
de ahhoz előbb
gyakorolni önkritikát
kellene,
az embernek el
kellene ismernie
a természetes
mindenek feletti erejét,
végtelen,
utánozhatatlan
tehetségét,
és alázatosan
saját gyengeségét…
amíg ezt nem teszi,
amíg játszik Istent,
addig sok kárt fog
okozni
másnak
és saját magának,
míg nem tudatosul
benne,
hogy ami van,
azt megóvni
kéne,
táplálni,
az elfogyasztottat
pótolni,
nem helyette újat
kitalálni …
az ember,
mert telhetetlenségében
kevésnek talál
mindent,
azt is, amit önmaga,
önmagából kapott,
mesterségesen azt is
átalakítja,
hogy többnek,
jobbnak,
szebbnek látszódjon,
oly jól sikerül a
dolog sokszor,
hogy a műben elveszik
az ember…
és, mint ahogy az
olyan földből,
amelyik csak
látszólag önmaga,
amit mesterségesen
alakítottak át,
amiből nem nő valódi
virág,
úgy az emberből,
aki „megcsinálja”
önmagát,
nem virágzik ki a
valódi szeretet,
az is csak olyan mesterséges,
sok csalódást,
fájdalmat okozó lesz,
mert csak
kápráztatóan giccses,
de cseppet sem
valóságos.
2011. november 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése