Élni a jelenben kell ...
Tudod, arra
gondoltam,
valóban úgy van,
hogy élni a jelenben
kell,
nem pedig a múltban,
hiszen a folyó, az
élet folyója
már azt a szakaszt
rég túlhaladta,
ahol valamikor
nehézkesen,
vagy éppen vidáman
folydogált,
igen, a pillanat a
fontos,
a mostani pillanatban
kell élni,
de másképpen, mint az
újszülöttnek,
kire még sok
ismeretlen veszély leselkedik,
ki még a szakadék
elnyelő szokását sem ismeri,
hanem úgy,
mint aki már régen
járja az élet iskoláját,
aki már többet lát a
világból, mint aki ma született,
aki tudja, mert az
idők során megtanulta,
a legnagyobb vihar is
egyszer lecsendesedik,
ha a folyó szennyezett,
annak nem a folyó az oka,
amit szépnek ismert
meg a hosszú évek során,
az a beledobált
szenny ellenére is szép marad,
hogy az értelmetlen
gyűlölettel nincs mit kezdeni,
aki visszafelé is
tekint, nem azért, hogy visszasírjon,
hanem, hogy ne a pillanat
szeszéje szerint döntsön,
ha egyszer megismert,
megszeretett valakit,
akkor tudja azt is,
mi az, amire a másik képes,
és ha olyannak
ismerte meg,
akkor, ha a világ azt
kiabálja is
arról a másikról,
hogy lélektelen
bűnöző,
és ha még a tények is
azt mutatják,
akkor se a világnak
hisz,
nem hisz a saját
szemének sem,
de hisz a megismerés
tapasztalatában,
mint ahogyan azt se
hihető,
hogy a folyó irányt
vált,
és visszafelé folyik,
persze nagy ritkán az
is előfordulhat,
hogy megbolondul a
világ,
de nem az a leginkább
jellemző,
sokkal inkább, hogy
kiszámítható.
2009. dec. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése