2018. január 20., szombat

Míg gyerek ...



Míg gyerek ...




Tudod, arra gondoltam,
míg az ember gyerek,
addig talán pontosan tudja,
a világon mi a legfontosabb,
de annyi legfontosabbat tanítanak neki,
hogy a sok újdonság
szép lassan elfelejteti
a hozott tudást,
ha mondaná,
hiába mondaná,
mi a világon a legfontosabb,
úgyis leintenék azzal,
még nem ismeri az életet,
sokat kell még tapasztalnia,
hogy a legfontosabbat kiválasztani tudja,
végül sok minden lesz nagyon fontos,
de a legfontosabbat, azt az egyet,
úgy elfelejti,
mintha soha nem is lett volna,
leéli az életét, megöregszik,
és rádöbben, semmi nem fontos,
minden, amit fontosnak hitt,
tévedés volt,
semmi sem olyan lényeges,
mint az az egy,
amit már akkor ismert,
mikor még a világról
nem tudott semmit,
és amire öregségére,
minden mást,
mint feleslegeset kidobva,
újra emlékezik,
de ki hiszi el neki,
hogy ő tudja, mi a legfontosabb,
mikor még a tegnapi napot is elfelejti,
így marad meg kényszerű titoknak,
így viszi magával az öreg,
amit valamikor magával hozott a gyerek,
és amit a sok fontos,
mégis felejthető dolog elfelejtetett,
és, mint ki magányos szigetre készül,
ahová csak egy dolgot vihet magával,
viszi magával azt az egyet,
amit valamikor elfelejtett,
de végül,
egyedüli fontosként megőrizett.

2009. dec. 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése