Míg gyerek ...
Tudod, arra
gondoltam,
míg az ember gyerek,
addig talán pontosan
tudja,
a világon mi a
legfontosabb,
de annyi
legfontosabbat tanítanak neki,
hogy a sok újdonság
szép lassan
elfelejteti
a hozott tudást,
ha mondaná,
hiába mondaná,
mi a világon a
legfontosabb,
úgyis leintenék
azzal,
még nem ismeri az
életet,
sokat kell még
tapasztalnia,
hogy a legfontosabbat
kiválasztani tudja,
végül sok minden lesz
nagyon fontos,
de a legfontosabbat,
azt az egyet,
úgy elfelejti,
mintha soha nem is
lett volna,
leéli az életét,
megöregszik,
és rádöbben, semmi
nem fontos,
minden, amit
fontosnak hitt,
tévedés volt,
semmi sem olyan
lényeges,
mint az az egy,
amit már akkor
ismert,
mikor még a világról
nem tudott semmit,
és amire öregségére,
minden mást,
mint feleslegeset
kidobva,
újra emlékezik,
de ki hiszi el neki,
hogy ő tudja, mi a
legfontosabb,
mikor még a tegnapi
napot is elfelejti,
így marad meg
kényszerű titoknak,
így viszi magával az
öreg,
amit valamikor
magával hozott a gyerek,
és amit a sok fontos,
mégis felejthető
dolog elfelejtetett,
és, mint ki magányos
szigetre készül,
ahová csak egy dolgot
vihet magával,
viszi magával azt az
egyet,
amit valamikor
elfelejtett,
de végül,
egyedüli fontosként
megőrizett.
2009. dec. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése