2015. március 25., szerda

Mint a hóvirág ...



Mint a hóvirág ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a hideg télben,
a fagyos hó alatt,
a dermedt földben,
kilátástalan lehet
a hóvirág élete:
él, de valójában
nem is lehet
életnek mondani,
annyira méltó
a szánalomra,
szegénynek,
hogy nem megy el
az élettől is a kedve,
az is nagy csoda...
de, ha tán el is megy,
történik vele akkor is
valami különleges,
ami, nem csak,
hogy visszahozza,
de gyönyörűvé is teszi:
az a csoda
a tavasz melengető varázslata...
és talán az ember is olyan
szeretet nélkül,
mint a hóvirág a föld alatt
Napfény nélkül, télen,
él, de körülötte fagyos a világ,
élni akkor kezd igazán,
amikor megérzi
a szeretet melegét:
mint a hóvirág télen,
olyan az ember,
ha a szívében hideg van,
de, mikor beleköltözik
a szeretet, olyan,
mint a hóvirág, amikor
megérzi a Nap éltető,
csodatevő sugarát.

2015. március 24.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése