Menedékházak ...

Menedékházak ...

Áll két ház az erdőben,
valamikor lakhattak benne,
de azért üresen se mihasznák,
az ajtóik tárva nyitva várják
azokat, aki arra járnak,
akik a vihar elől oda
bemenekülhetnek bátran:
mindkettőben
vannak kényelmes padok,
megpihenhet rajtuk a vándor,
ott létük nem létkérdés,
sokaknak örömöt adnak mégis...
de az erdőben nem csak
a békés kirándulók járnak,
kerülnek vandálok is arra,
akik a házakat oktalan
minden erejükkel rongálják,
bakancsokkal rugdossák,
dobálják nagy kövekkel,
erejüket úgy fitoktatják...
nem kell sok az egyiknek,
a valaha takaros,
de végül elhagyott ház
csak hever romokban,
míg a másik állja derekasan:
a pusztítók továbbállnak,
és jönnek mások újra,
olyanok, akik
az általa nyújtott lehetőségnek
szívükből örülnek...
(tán épp egyidős a két épület,
csak az egyiket jól megépítették,
azért, hogy épségben
túlélte a rombolást)
és ilyen az ember is talán,
az egyik belehal
az értelmetlen bántásba,
nem lesz többé
örömére másoknak,
de, aki jó anyagból van gyúrva,
az továbbra is nyitott ajtajú,
befogadó épület maradhat,
örömére a békés kirándulóknak.

2015. február 22.