Tele fájdalommal ...
Akit lámpásnak rendelt a Teremtő, az
világítson.
Te azért születtél, hogy nyugalmat,
erőt, szeretetet adj a hozzád tartozók életébe.
Ez a Te csodád, a Te érintésed, a Te
köszöntésed. A végtelen útján vezetsz, gondolataidból szavakat rajzolsz. A
szívünkben hordott sebeket az idő elhalványítja.
Harcolunk elszántan életünkért, olykor
tele fájdalommal lépünk ösvényünkre, sodródva a széllel.
Fáradtan kelünk, fáradtan fekszünk, míg
gyertyafényünk ellobban az örökkévalóságba.
Fáj minden, amire emlékezni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése