Márciusi ringató
Fák, bokrok
megelevenednek. A bogarak, a madarak nyüzsögnek.
A tónál, a
patakparton zsong az élet. Ugrálnak, tolonganak a kis állatok. A napfény
kicsalja a természetet. Rügyek pattannak, virágok bomlanak, hajtanak a föld
mélyéből. A télvégi, tavaszt köszöntő hóvirágok kidugják fehér fejecskéjüket.
Az égbolton bárányfelhők úsznak, kergetőznek, vidáman játszadoznak a széllel. A
rigók, a gerlék egymással évődnek, szerelmes trillázással. Selyemszálat szőnek
a pókok. A természetből lágy dallamok zsongnak. Tűzvörös fénnyel jön el az
alkonyat, a horizontra bíborfátylat terítve.
Az éjszakai holdas
égbolt ragyogó csillagokkal szikrázik, csábítanak az enyhülő éjszakák.
Szívünkben,
lelkünkben elérkezik a szerelem, az új kikelet.
*
Tavaszi, friss harmat
hullong
Derengő homály a
bokrok között
Édes kábulat az
ábrándok mögött
Gyöngyöző égen felhő
párolog
A szellő hoz felénk
nedves illatot
Táncolnak a tavaszi
szőke sugarak
átszövik a horizontot
a fénylő sugárszálak
dallamok lebegnek a
kert felett
finoman ölelik ébredő
lelkünket
a föld szíve frissen
dobban
ébred a természet a
márciusban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése