2015. március 15., vasárnap

Szabadság, - a legszentebb ...



Szabadság – a legszentebb …




A szabadság és az ember
egymástól távol lévő két világ,
az ember vágyik rá,
de talán nem eléggé,
vágyik rá, de hamar feladja,
érte oly sok mindenről
kellene lemondania,
az a vágy csillapítható,
legyőzi sok sok másik...
mert a szabadság
a hegycsúcson van,
fent a magasban,
ahol szinte semmi nincs,
de a levegő kristálytiszta,
ott a vágyak
nem a porba zuhannak
onnan a vágyak
az ég felé szállnak...
kényelmesebb itt lent,
ahol se jó levegő, se szabadság,
de vannak a lehúzó vágyak,
s azok eléréséért
az önként vállalt rabság,
vágyak, amik, ha teljesülnek
a semmibe tűnnek...
szabadság: az ember talán
vágyik is utána,
de lépést nem tesz feléje,
csak nagyon néha,
csak talán egészen ifjan,
csak, mint, aki
a betonrengetegből kimozdul,
csak egy kirándulás erejéig,
hogy aztán emlékezzen rá sokáig:
arra, hogy volt egy olyan március,
mikor az ember megpróbálta
a félelmeit ledobni,
s vele a rabság láncait...
időnként a bezárt szobában
csodás szárnyalásról álmodik,
arról a szabadságról,
ami tőle van elérhetetlen távol:
az úton felé akadályt állítanak
a félelmek szülte vágyak,
amik a legszentebbet,
szabadság utánit
nap, mint nap legyőzik.

2015. március 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése