Várok, ha kell
(Rohan az idő,
távolodsz …)
Újra és újra, várok
hogyha kell
Reménytelenül egy
pislákoló fényre
Utamon, hű társként
az emlékek elkísérnek
A pillanatok
merevednek mélyen a szívemben
Csönd, csönd és néma
kísértet.
Ha szemem lehunyom,
veled létezem
Hallhatatlanná vált,
elmúlt ez az év
Remeg az érzés, az
emlékezés bennem.
Örök emlékké lettél
immár nekem.
A fényem is árnnyá
vált kopár életemben
Rohan az idő,
távolodsz… vagy én távolodom?
Vonataink elrobogtak
az életsíneken
Míg én csak árnyékod
maradhatok,
A mindenem voltál,
töménytelen titok
A kert tujafái a téli
csendbe esnek,
Múltunknak állítva
örök emléket.
Legyen életed boldog,
mostantól nélkülem.
Hisz rövid már az
időnk, nem kísérhetlek
A szívemet végleg a
téli ködök fedik,
Vágyaimat is
fájdalommal kísérik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése