2015. április 6., hétfő

Állandó körforgásban



Állandó körforgásban
Tudod arra gondoltam,
hogy minden változik
minden pillanatban,
de talán csak
az apró részekben,
az egész olyan,
mint egy körút,
amin végigjárva
lehet, hogy sok a látnivaló,
de valójában
az egész változatlan:
minden út indul tavasszal,
hogy aztán
a tél belé torkolljon újra...
mióta világ a világ
az anya megszüli magzatát,
és, ha szereti magát,
szereti mindennél jobban őt,
az ő virága, benne gyönyörködik,
hiszen belőle nőtt,
aki majd a magot szintén elveti,
s amikor az kikel, és borul virágba,
majd ő is szeret mindennél jobban...
az ember magánál erősebben,
legtöbbször szereti
csak a saját részeit,
belőle lett magzatát:
így van ez, mióta világ a világ,
mintha igaz szeretetből
csak annyi lenne a termés,
amennyi magot elvetnek...
valódi változás talán akkor van,
ha az ember nem csak
a saját kertjébe
telepíti a szeretetet,
ha képes arra,
hogy nem csak magát,
de önmagánál tud
jobban szeretni mást,
akár egy idegent,
akinek az élete
fontosabb a sajátjánál...
ha a szeretet magvát
a szél messzire viszi,
az a különleges virág,
ami a szerelem virág,
ha gyökeret ver,
gyönyörű termést hozhat
idegen földben...
valódi változás az,
felfelé törekvő
az állandó körforgásban.


2015. március 26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése