Otthon ...

Otthon ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az otthonnak
nem kell lennie feltétlen
hivalkodónak,
az igazi otthon elsősorban
az ott élők kényelmére van,
legyen egy olyan hely,
ahol a világ háborús zajai elől
találni menedéket...
van egy nagy előny,
hogy nem átjáróház,
a gazda azt engedi oda,
akinek ottléte
örömére van szívének lelkének,
becsukhat ajtót ablakot,
ha éppen fárasztó nap után
csendre, nyugalomra vágyik...
de lehet a külső lakás
a legkényelmesebb,
ha abban a belső szobában,
a lélek apró kis zugában
sok felesleges,
nem odavaló van összezsúfolva,
ha az irigység, a rosszindulat,
a harag mérgező virágai
a szeretet örökzöldjeit kiszorítják...
csak egy kis zug, de ahová
visszatérni még
a fagyos napokon is örömteli,
mert megnyugtató rend van,
s ha a szeretet kályhája
szívet melengetőn duruzsol,
az akkor is palota,
ha nincs is költséges berendezése,
ahova betérve
az ember megpihenhet,
elfelejthet minden sérelmet,
minden külső rosszat:
ahol csak valóban
az olyan vendég fér el,
aki a világon a legfontosabb...
ha ott valaki
a békéjét nem leli,
bejárhatja az egész világot,
de nincs a Földnek oly pontja,
ahol máshol
találna megnyugvásra.

2015. március 3.