Lelkünk hangjai ...
Az életünk nem tart
örökké. A csend, a békesség, a boldogság, az érzéseink – a lelkünk hangjai.
Tiszta fény, titok – maga a végtelenség. Lelkünk is fagyos a lélekvesztő
hidegben, a fájdalomban, a szomorúságban. Éjszaka, a sötétben, a csendben
fényesen suhanó. Ha álomra zárulnak szemeink, lelkünk is útra kel.
Szívünk tele
félelemmel, ürességgel, de a lelkünk az érzésekbe belesajog. Siratjuk
szeretteinket, akiknek lelke már a mennyben szárnyal. Az érzések erősek - a
lélek és a szív együtt zenél, muzsikál forró vágyaink között.
Vergődünk álomba
merülő lélekkel szívdobbanásainkban is a lelkünk vezet
Azt mondják – a szem
lélek tükre, - akkor a lélek a szem tükre. Hozzánk ér egy sugár, bennünk a
szeretet a lelkünkben. Ha mosolygunk, a lelkünk csillog, ragyog.
Hangok, fények,
színek,. lassulva dobbanó szívek. Csend, nyugalom, béke – a lélek a végtelenben
lebeg.
Ha belenézünk egy
tükörbe – megláthatjuk a lelkünket. Ha belenézünk egy szeretett szembe -
megláthatjuk a lelkét, ugyanakkor saját lelkünket is, hisz benne pihenünk és
bennünk pihen a lélek.
*
A lelkek ölelő
szeretetében
Árnyak suhannak a
kert felett
Az alkony ránk borul
szelíden
Lelkeink vándorútra
kelnek
A titkok csendje
finoman átölel
A szívekben rügyeznek
az érzések
Barátságban,
szerelemben
A lelkek ölelő
szeretetében
Az elmúlás szálló
zenéjében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése