2015. március 25., szerda

Saját úton ...



Saját úton ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember,
aki a saját útján halad,
sokszor nehéz teherként
a tisztességét cipeli magával,
úgy érzi időnként,
könnyebb lenne nélküle,
haszon úgysincs sok belőle...
van, aki idő előtt feladja,
sok a csábító kísértés,
a könnyebb élet vágya,
máris több lesz a barát,
sok barát, vidámabb élet...
de talán az első öröm után
kezd a tisztesség hiányozni,
mert ugyan nem könnyű vele,
de okot ad az elégedettségre,
s aki elégedett lehet magával,
elégedett a világgal...
aki a batyuját elhagyja,
az beáll az örök elégedetlenek
harsány táborába,
akik azért lelkük mélyén érzik,
valami feneketlen űr van mindig...
ha a barát több is,
akkor is hiányzik az a jóérzés,
az a simogató elégedettség:
és, ha sokan tapsolnak is neki,
siratja egy életen keresztül az,
aki őt szívéből lelkéből szereti.


2015. március 23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése