2015. március 4., szerda

Ha kitekint ...



Ha kitekint ...
Tudod arra gondoltam,
ha kitekint valaki
az érintetlen világra,
ámulva azt látja,
hogy az egy különleges,
ésszel felfoghatatlan csoda,
ami már önmagában
lehet a boldogságra ok...
de az ember a boldogságot
csak egy másiktól várja,
az embertől, aki talán,
mint minden ember el van átkozva
hűtlenséggel, ōnzéssel, kapzsisággal,
és ki tudja még mennyiféle rosszal...
a hűtlen hűséget vár a hűtelentől,
az önző önzetlenséget az önzőtől,
erőt merítene a gyenge az erőtlentől,
a boldogtalan boldogságot vár
a boldogtalantól:
mert amire vágyik,
az lehetetlen mind,
csalódást csalódásra halmoz...
és talán így van ez jól,
mert ha egyszer a szeretet szála
csodák csodájára
két hűtelent összeköt,
hűség lesz belőle: örök,
önzőkből lesznek az önzetlenek,
a gyengékből az erősek,
boldogtalanokból a boldogok...
mintha a szeretet megtörné az átkot,
úgy, hogy egycsapásra
mindent megváltoztat:
lehet mégis az egyik ember
másiknak a boldogsága,
ha a szeretet őket feloldozza.


2015. február 25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése