Az életünk virágzó kertje
Tudod arra gondoltam,
ha valaki saját virágoskertre vágyik,
és a sors kegyesen úgy alakítja,
hogy a kertet üresen meg is kapja,
akkor azt igyekszik beültetni
növényekkel, olyanokkal,
amik a kedvére vannak,
amiket szeret, amik
lehetnek a forrásai
a mindennapi örömének...
persze, a hívatlan gaz
betelepszik mindenhova,
de akkor a kertész
nem azt állítja
közepre dísznek,
nem azt öntözi, inkább igyekszik
minél előbb tőle megszabadulni:
ha nem is sikerül mindig,
legalább elhatalmasodni
a rosszat nem engedi...
ilyen kert lehet
mindenkinek a saját élete,
lehetőség van beültetni
sok széppel,
minél többféle a virág,
színesebb a kert annál,
a kertnek az éke minden,
amit az ember az idő során
befogad a szívébe,
mert a kínálat bőséges:
lehet szeretni munkát,
állatot, erdőt, fát,
naplementét, a szivárványt,
a csillagos eget,
zenét, és a színeket,
a madárfüttyös reggeleket,
meg persze a könyveket,
a tavaszt, a nyarat, az őszt
és a telet is, lehet szeretni játszani,
ó, és még mennyi mindent lehet szeretni...
lehet szeretni az embert, mint különleges,
nem egyszerű, különös figyelmet igénylő,
de végül is, ha a kertben jól érzi magát,
ha a szeretet által meggyökerezik,
az a virág örömöt adhat milliónyit...
persze, a gaz
ebben a kertben is felüti a fejét,
de minél több a szeretett virág,
annál kevesebb hely jut neki
az élet virágzó kertjében.
(És persze előfordulhat olyan is,
hogy a jég az egészet elveri.)
ha valaki saját virágoskertre vágyik,
és a sors kegyesen úgy alakítja,
hogy a kertet üresen meg is kapja,
akkor azt igyekszik beültetni
növényekkel, olyanokkal,
amik a kedvére vannak,
amiket szeret, amik
lehetnek a forrásai
a mindennapi örömének...
persze, a hívatlan gaz
betelepszik mindenhova,
de akkor a kertész
nem azt állítja
közepre dísznek,
nem azt öntözi, inkább igyekszik
minél előbb tőle megszabadulni:
ha nem is sikerül mindig,
legalább elhatalmasodni
a rosszat nem engedi...
ilyen kert lehet
mindenkinek a saját élete,
lehetőség van beültetni
sok széppel,
minél többféle a virág,
színesebb a kert annál,
a kertnek az éke minden,
amit az ember az idő során
befogad a szívébe,
mert a kínálat bőséges:
lehet szeretni munkát,
állatot, erdőt, fát,
naplementét, a szivárványt,
a csillagos eget,
zenét, és a színeket,
a madárfüttyös reggeleket,
meg persze a könyveket,
a tavaszt, a nyarat, az őszt
és a telet is, lehet szeretni játszani,
ó, és még mennyi mindent lehet szeretni...
lehet szeretni az embert, mint különleges,
nem egyszerű, különös figyelmet igénylő,
de végül is, ha a kertben jól érzi magát,
ha a szeretet által meggyökerezik,
az a virág örömöt adhat milliónyit...
persze, a gaz
ebben a kertben is felüti a fejét,
de minél több a szeretett virág,
annál kevesebb hely jut neki
az élet virágzó kertjében.
(És persze előfordulhat olyan is,
hogy a jég az egészet elveri.)
2014. július 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése