Az élet árnyoldala

Az élet árnyoldala 

Tudod arra gondoltam,
mintha a teremtő
az emberre adott volna
részleges vakságot,
csak az láthatja meg a jót,
aki a rosszat megtapasztalta,
aki a terhét magában hordta:
a teremtett jó csak annak adatik...
aki tölti a napjait
tiszta levegőjű vidéken,
aki a büdössel, a füstössel,
a méreggel telivel nem találkozott,
a csodát meg nem látja,
előle el van takarva,
csak az élvezi,
aki ott megérzi
a jó és a rossz közti különbséget...
és aki simogatást kap csak,
nem érzi magát kiváltságosnak,
hiszi azt
az élet természetes velejárójának,
a simogatás csodáját
csak az érzékeli talán,
akinek a pofonok után úgy érkezik,
mint a hitetlenhez a megváltó,
mint valami mennyből jövő manna...
talán a feltétele annak,
hogy a fényt az ember meglássa,
hogy vágyódjon rá,
mint a fuldokló tüdő a tiszta ózonra,
ahhoz kell az,
hogy előbb megismerje
az árnyoldalát is az életnek.

2014. augusztus 21.