Az ég felé
Tudod arra gondoltam,
hogy a Föld az ember tápláló,
gondos, figyelmes édesanyja,
s hogy apa nélkül
nem lehet gyermek,
s ha a Föld az anya, talán akkor
az apa lehet,
az őt szorosan átkaroló ég...
Ég és a Föld:
a test való a Földtől,
míg a lélek az apai örökség,
a kettőjük szerelméből
születik meg
az a kis gyámoltalan,
magatehetetlen csecsemő,
akiből lesz az ember,
tele ellentmondásokkal:
az egyik tiszta anyja,
a másik kiköpött apja...
de talán, mindkettő
egy életen keresztül
az ég felé nyújtózkodik,
az apa hiányzik,
mintha csak meghalt volna...
pedig figyeli biztosan
a sokszor rakoncátlan gyermekét,
akin egyszer majd
osztozkodik az anyával,
kihez visszakerül
a tőle való rész,
a lélek pedig megy vissza,
ahonnan származik, oda,
az égben lakó apához.
hogy a Föld az ember tápláló,
gondos, figyelmes édesanyja,
s hogy apa nélkül
nem lehet gyermek,
s ha a Föld az anya, talán akkor
az apa lehet,
az őt szorosan átkaroló ég...
Ég és a Föld:
a test való a Földtől,
míg a lélek az apai örökség,
a kettőjük szerelméből
születik meg
az a kis gyámoltalan,
magatehetetlen csecsemő,
akiből lesz az ember,
tele ellentmondásokkal:
az egyik tiszta anyja,
a másik kiköpött apja...
de talán, mindkettő
egy életen keresztül
az ég felé nyújtózkodik,
az apa hiányzik,
mintha csak meghalt volna...
pedig figyeli biztosan
a sokszor rakoncátlan gyermekét,
akin egyszer majd
osztozkodik az anyával,
kihez visszakerül
a tőle való rész,
a lélek pedig megy vissza,
ahonnan származik, oda,
az égben lakó apához.
2014. augusztus 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése