Árnyak vetülnek ...
Aludni tér a város.
Álomra hajtja fejét
az éj is bársonyos illataival.
Betakar az éjszaka
takarója.
Csukott ablakok
mögött elpihennek a fájdalmak, s a bánatok.
Az idő nem áll meg.
Lassan bandukol a
csillagszikrás horizont alatt.
A szerelmesek egymás
karjában pihenhetnek.
Aranyszínérzések
szíveikben.
Árnyak vetülnek az
emlékekre, a szívekbe égnek, szelíden átölelve.
A hajnali fényekkel
az árnyak leomlanak, dallamok szárnyalnak,
majd a
pirkadattal messze sodródnak.
A nyári reggel
fényeiben a horizont alatt madárdal kél,
szeretettel borítva
el a lelkeket,
a szellő szárnyán, a
sugarakkal reményt adva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése