Kövesd a csillagaidat
Lenyugszik a Nap. Az
égbolton színeket őriz az alkonyat. Hirtelen sötétül el a végtelen, majd ez a
sötétség lassan feloldódik, visszahúzódik és az éjszaka fényei megjelennek.
Sötétkék bársonylepel borul fölénk. A nyitott ablakon langyos szellő lengedez.
A függöny résein a csillagos égbolt látható. Ragyog a Sarkcsillag, a Tejút
minden egyes apró kis csillaga fénylik, csillagsugarak sziporkáznak. A
Göncölszekér szekere szinte megfogható.
Hallgasd a csillagok
dalát. Az éjszaka csendjében halld a zenét, a szárnyaló csend dallamát. Lelked
szárnyaljon az égbe, kövesd szemeiddel a te csillagaidat. Lásd a Hold
ragyogását. Még lélegzeted is csillagokká váljon.
Felszállnak a fények,
mint áttetsző, gyöngyház színű füstgomolyagok. Áradnak az árnyak, nagy a csend.
Virágillatok, s az éjszaka illata száll. Titokzatosság, homály, - az éjszaka
csendjének zenéje, dallama – az álmok ölében.
Hullócsillagok
búcsúznak az égbolttól. Csillagok hullnak még a fűszálakra is –
harmatcseppenként.
Múlik az éj, lassan
hajnalodik. Kialszik sorban a sok csillag, hogy átadja helyét a hajnalnak, az
ébredő fényeknek, a ragyogó azúrkék égnek. Ég-kék színezi a mezőket, réteket,
kerteket, - ezerszínű zöld az erdőt, a természetet. Szellő susog. Pillangók szálldosnak virágról
virágra. Áttetsző szárnyaikon szivárványszínek pompáznak az aranyló napfényben.
¤
Aranyhíd ég és föld
között
Napsugarak
játszadoznak
Szárnyaló madarak dalolnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése