Könnyezik az ég

Könnyezik az ég.

Könnyezik az ég. Pocsolyák az utcán, az udvaron.
Madarak fürdenek az eresz alatt.
Szürke felhők vándorolnak felettünk.
Mélyre hajlongva, jajongva - vad szél rázza a fákat,
verdesve az ablakokat.
Virágok bóbiskolnak a folyamatos esőben.
A vizeken fodrozódó hullámcseppek.
A Nap messze elbujdokolt.
Magára húzott takarója alól most lábujja sem látszik.
Monoton szürkeség!
Újra visszatérnek a nyomasztó gondolatok napjainkba.
Nedvesség sóhajt minden tagunkból.
Csönd.
Csak az esőcseppek kopognak a kéményben és az ablaküvegen.