2014. augusztus 4., hétfő

A látszattisztaság ...



A látszattisztaság ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
a látszattisztaságra
rengeteget energiát áldoz,
gyilkos vegyszerekkel
harcol a kosz ellen,
fehérebbnek szeretné
a fehérnél a fehéret,
szinte mániája már,
ott is érzékeli a foltot,
(ahogy tette azt Ágnes asszony),
ahol egy kicsinyke sincsen...
talán, mertha szemével látja is,
lelkével nem érzi a tisztaságot,
az viszi a mániába,
de súrol kint hiába,
ha képtelen tisztává válni bent:
nem kell ahhoz tenni különösebbet,
nem tisztán tartani egy ideig,
hogy a piszok lerakodjon,
az elég...
(de azt a szennyeződést
semmiféle mánia
fehérre nem mossa)
az ember csak fertőtlenít,
csak fehérít,
mániát halmoz mániára,
de a nyugalmát mégse találja,
közben a nagy akarásban,
a tisztaságra való vágyásában
mérgezi szegény otthonát,
a méreg helyett
áldásra méltó Anyaföldet...
talán nincs más segítség,
nem állíthatja le egyéb,
mint maga a szeretet,
csak az szabadíthatja fel,
az mentheti meg az embert
a sokféle, az ártalmas,
és gyilkos mániától.

2014. augusztus 2.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése