A csavargó...
Tudod arra gondoltam,
a csavargó, aki egész életében
egyik helyről a másikra vándorol,
akár még lehetne
az irigylésre is méltó,
rongyos talán a ruhája,
nincsen összegyűjtött vagyona,
de felelőssége semmi nincsen,
nem mélyed el sehol,
maga után a porban
csak a lába nyomát hagyja:
úgy megy el, mintha
nem is jött volna soha,
a világ nem változik általa...
és, ha nem is változtatja a helyét,
akkor is élhet az ember csavargóként,
ha nem épít a szeretetéből palotát,
ha nem gyűjti a szeretet kincseit,
ha a szeretete nem borul virágba
a világ csodájára...
igaz, úgy már nagy a felelősség,
felelősség azért a másikért:
az az élet
összehasonlíthatatlanul nehezebb,
sokszor fájdalmas,
de sokkal értelmesebb is,
mert, ha igaz a szeretet,
maga után a világban
kitörölhetetlen,
gyönyörűséges nyomot hagy.
a csavargó, aki egész életében
egyik helyről a másikra vándorol,
akár még lehetne
az irigylésre is méltó,
rongyos talán a ruhája,
nincsen összegyűjtött vagyona,
de felelőssége semmi nincsen,
nem mélyed el sehol,
maga után a porban
csak a lába nyomát hagyja:
úgy megy el, mintha
nem is jött volna soha,
a világ nem változik általa...
és, ha nem is változtatja a helyét,
akkor is élhet az ember csavargóként,
ha nem épít a szeretetéből palotát,
ha nem gyűjti a szeretet kincseit,
ha a szeretete nem borul virágba
a világ csodájára...
igaz, úgy már nagy a felelősség,
felelősség azért a másikért:
az az élet
összehasonlíthatatlanul nehezebb,
sokszor fájdalmas,
de sokkal értelmesebb is,
mert, ha igaz a szeretet,
maga után a világban
kitörölhetetlen,
gyönyörűséges nyomot hagy.
2014. július 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése