Szomjas, tikkadt percek ...

Szomjas, tikkadt percek … 

Virulnak a rózsák. A lombok között sugárözön zúdul.
Nevet és kacsingat a táncoló napsugár, a madarak a

ragyogó kék ég alatt szárnyalnak, szelik a végtelent.

Forró szél fut át a tájon, de ez a szél enyhet nem ad.
A fákon a gyümölcsök éretten illatoznak,
méhek zümmögnek – gyűjtik az illatos mézet.
Virágzik erdő, mező, a rét, a kert.
Fellegek vonulnak az azúrkék, magas égen.
A szőlőlugasokon roskadozó fürtök.
A fák sűrű lombjai a tűző napban kis enyhet nyújtanak.
A patakocska is tikkadtan csörgedez.
Bőrünkön bronzosan villan a Nap, a gyémántos fény
gyöngyökként csillog, szikrázik a víz tükrén.
Könnyezik a napsugár, szikráit szerte-szét szórva lángként

lobog a levegő is.
Szomjas a Föld, szomjazik a világ.
Hallgat minden ebben a forróságban.