Fény és árnyék ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember élete olyan,
mintha a nagy bolygón
lenne sok kisebb,
saját naprendszerrel,
ahol váltja egymást
a világos és a sötét,
ahol a fény mellett
mindig ott az árnyék,
s ahol árnyék van
ott mindig van fény,
s talán
a legnagyobb sötétben is
a csillagok ragyognak:
a Napot sokszor a felhő takarja,
a vidámságot szomorúság,
a sírást nevetés váltja...
és ez már így a természetes,
ki ne tudná, hogy ilyen az élet:
különleges talán egyedül csak az,
amikor azon az égen
szivárvány keletkezik,
ideje az egészhez képest csak rövid:
azok a boldogság felejthetetlen pillanatai...
hogy az ember szivárvánnyal találkozzon,
ahhoz időben
sok mindennek kell a helyén lenni,
ha csak egy kicsit is későn érkezik,
nem talál belőle semmit, pedig
az az élet különleges csodája,
ami reményt ad, ami hitet ébreszt,
az lehet az,
amikor rátalál egymásra
két egymást kereső szeretet.
hogy az ember élete olyan,
mintha a nagy bolygón
lenne sok kisebb,
saját naprendszerrel,
ahol váltja egymást
a világos és a sötét,
ahol a fény mellett
mindig ott az árnyék,
s ahol árnyék van
ott mindig van fény,
s talán
a legnagyobb sötétben is
a csillagok ragyognak:
a Napot sokszor a felhő takarja,
a vidámságot szomorúság,
a sírást nevetés váltja...
és ez már így a természetes,
ki ne tudná, hogy ilyen az élet:
különleges talán egyedül csak az,
amikor azon az égen
szivárvány keletkezik,
ideje az egészhez képest csak rövid:
azok a boldogság felejthetetlen pillanatai...
hogy az ember szivárvánnyal találkozzon,
ahhoz időben
sok mindennek kell a helyén lenni,
ha csak egy kicsit is későn érkezik,
nem talál belőle semmit, pedig
az az élet különleges csodája,
ami reményt ad, ami hitet ébreszt,
az lehet az,
amikor rátalál egymásra
két egymást kereső szeretet.
2014. augusztus 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése