Mert szeretlek

Mert szeretlek

Ennyi volt az életem
míg utam hozzád vezetett
a tükrös égre száll dalom,
a hiányod fáj oly nagyon.

Viaskodik az értelem,
nincs irgalom, nincs kegyelem.
szívem méregpoharát ürítem,
mert szeretlek, mert szeretlek.

A szavaim elnémulnak,
fagyos hajnalon hozzád bújnak,
a dobbanás, a láz, a lét,
a lélegzet s a koromsötét

A gyötrelmes vágyakozás,
minden, minden te vagy már
már nem lehet, már nem tudom,
szívemben lüktet a fájdalom.

Elcsuklik a hang tudom,
nincs irgalom és fáj nagyon,
megkeresném, de elveszett,
de szeretlek, mert szeretlek.

Mert szeretlek, mert szeretlek!