Életre kelnek ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a világ, benne
az ember
változik folyton,
nem,
vagy alig használt
képességek
megszűnnek,
a helyükre
jönnek újabbak,
mint a kút, amelyik
kiszárad,
ha belőle vizet nem
merítenek…
valaha az emberek, talán
szó nélkül is
megértették egymást,
ma a megértésben
csupán
a szavak,
az időnként nehezen
érthetőek segítik…
az idő folyamán sok
minden elveszik,
ami bizonyítja a
szükségtelenséget,
de az ember nem lesz
nélkülük kevesebb,
mások az idők, mások
az igények…
talán a szeretet is
olyan kút lehet,
amelyik kiszárad, ha
belőle nem merítenek,
s ha egyszer, mint
fölösleges,
engedve az idő
szavának
végleg elpusztulna,
helyét másnak adva,
akkor általa meg, az
Isten halna…
de talán ez nem is
lehetséges,
ha igaz,
hogy Isten,
(más szóval a
szeretet)
mindenhol jelen
van,
nem csak abban
a felelőtlenül
feledékeny
ember nevű kútban…
szerencséjére
ott van mindenben,
s ha az idő olyan,
életre kelnek a
kiszáradt kutak,
nem fenyegeti az a
veszély,
hogy az élet Isten
nélkül,
szeretetlenül
válik értelmetlenné
végleg.
2011. május 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése