Felhőként száll…
Az évek elszálltak
felettünk:
lassan elejtjük az
emlékeket.
Így szállsz te is a
végtelenben,
mélabúsan az éji
csendben.
Szomorú vagy,
belehasad a szíved
karjaiban a rohanó
időnek.
A pillanatokban lebeg
a lelked,
felhőként száll az
élet horizontján.
Árnyak és fények
íriszed mögött.
Váltakoznak életed
alkonyán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése