Kik életüket egyedül élik ...
Tudod arra gondoltam,
hogy sokan vannak,
kik az életüket
egyedül élik,
talán nem is érzik
magukat rosszul
a saját bőrükben,
kezdettől úgy
rendezik,
mindent egy
személyre,
mindenből csak
egynek,
az asztal egy
személyes,
rajta a teríték,
a fogkefe a
fürdőszobában,
a háló is
egyszemélyes,
talán még a gondolat
is a fejben,
ha ők asztalhoz
ülnek,
véletlenül se két
személynek tálalnak,
s ha álmukban
megfordulnak,
a kezük nem nyúl
önkéntelen is
betakarni a másikat,
nem kérdezik,
ki hagyta megint égve
a villanyt,
ki nem zárta el a
vízcsapot,
nem várják a
születésnapi csokrot,
egyedül lenni egy
másik életforma,
van előnye, és
hátránya,
de aki magányos,
annak volt valamije,
és azt a valamit
elveszítette,
valamit, amit
megszokott,
amit megszeretett,
ami nélkül nagyon
magára maradt,
neki megmarad a
bűntudat,
az önmarcangolás,
ha másképp csinálta
volna,
ha jobb, ha
kedvesebb,
ha türelmesebb lett
volna,
ha jobban vigyázott
volna a másikra,
ha teljesen más ember
lenne,
ő néha még
megkérdezi,
a villanyt ki hagyta
égve,
de az is lehet
magányos,
akinek látszólag
minden rendben,
akit látszólag nincs
egyedül,
akit látszólag nem
hagytak el,
aki, ha terít,
többnek terít,
az asztalánál
beszélgetés is folyik,
de ha ő beszélget is,
nem mond semmit,
mert tudja, hiába is
tenné,
a szavát meg úgyse
értené senki,
ki tudná megmondani
hol romlott el, ki
volt a hibás,
de mit számít bárki
volt is,
a lényeg, hogy
társsal is
magányosan éli az
életét,
talán egyik se hibás,
nem vétkezett senki,
talán egyedüli vétkes
az egymást kioltó
láthatatlan
hullámhossz,
de szerencsés esetben
jöhet másik hullám,
egy megváltó,
egy erőt adó, erősítő
hullám,
melyik elfeledteti a
kietlen magányt.
2009.- május 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése