Elvárások ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek
vannak elképzelései
a világról, az élhető
életről,
amik talán
még soha sem tették
az életet élvezhetővé,
túl sok benne az
elvárás,
és kevés a
megérkezés,
a megelégedés,
olyan az ember, mint
ki éhezik,
mégis elmegy a föld
terített asztala mellett,
mert nem lát sehol
egy ehető konzervet,
elvárásai vannak
másoktól,
és elvárásai
önmagától,
s mert ezek
legtöbbször teljesíthetetlenek,
csalódik másokban,
és csalódik
önmagában,
mikor a fejszéjét
újra meg újra
a lehetetlenbe
csapja,
közben az
erőfeszítésbe,
a hiábavaló
várakozásba fárad bele,
az élet elmegy
mellette,
a fejsze is
kicsorbul,
és még nem volt egy
csepp valódi öröme,
az élet a
beteljesületlen vágyak tömege,
vágyakozás közben
élni felejt el az ember,
folyton vár valamit
önmagától,
vagy valaki mástól,
és nem veszi észre
a szeretet kínálta
lehetőséget,
hogy az ő útját
kövesse,
akkor nem fog soha
elfáradni,
benne nem lehet
csalódni,
a boldogság maga,
ha valaki meghallja
békességes, elvárástól
mentes,
mindenért kárpótoló,
utat mutató
gyönyörű szép hívó
hangját.
2010. 05. 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése