Szeretetlenül ...
Tudod arra gondoltam,
ha az ember hozzányúl
bármihez is,
ha szeretetlen
szívvel teszi,
legyen a szándék még
oly nemes,
a dolog akkor is
halálra van ítélve,
a csecsemő rögtön
megérzi,
sírva fakad a
szeretetlen érintéstől,
s ahogy az idő múlik,
a szeretetlenül,
de nagy akarattal
beléfektetett energia
a visszájára sül el,
a fának,
amit a mester
szeretetlen farag,
csak kárára tesz,
jobb lenne neki nem
beavatkozni,
inkább meghagyni az
eredetit,
belőle ő csak torz
alakot készíthet,
ami ki tudja,
egyszer talán ölni is
képes,
és soha sem fog
kiderülni,
mit lehetett volna
belőle kihozni,
talán sokkal kisebb
energiával,
de nagy szeretettel,
nem szereti az ember,
ha szeretetlen érnek
hozzá,
azt rögtön megérzi,
ha alakítani akarnak
rajta
megkeményedik, inkább
eltörik,
ha szeretetlenül
akarják megóvni,
a veszélyt annál
inkább keresi,
olyan lesz csak, mint
az-az elrontott fa,
ami szeretettel
csodálatos hangszer
lehetne,
anélkül csak egy
felesleges lom,
kidobásra ítélve
méltán.
2010. 05.05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése