Emberré lett ...
Tudod arra gondoltam,
az ember talán azért
nem boldog,
amiért nem elégedett
soha,
többre vágyik
mindig,
hogy honnan indult
ha egyszer végre
gazdag,
elfelejti hamar,
ha már megszerzett
mindent,
mindent, amire csak
vágyott,
és eredmény még
mindig nincsen,
tárt kapuval a
boldogság
nem rá várt,
könnyen azt
gondolhatja,
hogy a világon igazán
semmi sem boldogít,
hogy az embertől a
boldogság
fényévnyi távolságra
van,
csak valami
ismeretlen,
mesébe illő,
titokzatos dolog
lehet,
valami hatalmas
győzelem,
ami boldoggá teheti
az embert…
pedig valamikor
a sok milliárd
halálraítélt közül
a nagy
versenyfutásban lett ő az első,
a győztesnek járó
jutalmául
az életet kapta
ajándékba,
az életet,
ami annak a hatalmas
győzelemnek
a méltó ünnepe,
a nagy diadal jutalma
a hosszan tartó
ünnep…
méltán lehetne
boldog,
amiért győztese
lehetett
az életért folyó
küzdelemnek,
de az ember mégse
elégedett,
ki emlékszik már arra
a harcra,
a csodálatos győzelem
napjára,
arra,
amikor a majdnem
semmiből
az a picinyke
sejtecske emberré lett,
amikor a világot
születése napjára
ajándékba megkapta.
2011. május 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése