Kevés a szeretet a földön
Tudod arra gondoltam,
hogy a sötét, a hideg
télben
mindenki nagyon várja
már
a Napnak az erőt adó
sugarát,
hogy végre
átmelegítse testét-lelkét,
hogy tegye sápadt
bőrét barnává…
és így van a didergő,
a fázós lelkű ember
a szeretettel,
nagyon várja,
hogy ráragyogjon az ő
csillaga…
mert a szeretetnek
sajnos, nincs egy
központi Istene,
aki minden kívánságot
kielégítene,
mint az a világot
bearanyozó,
télből tavaszt
csináló égi jótevő…
de ahhoz,
hogy legyen
mindenkinek
saját földi kincse,
amelyik az életét
megváltoztatja,
fagyból a tavaszba
varázsolja,
nem elég a sok-sok
várakozó,
a hidegben
fagyoskodó,
ahhoz,
hogy jusson belőle
mindenkinek,
átváltoznia
kellene a várakozókból
sokaknak,
ragyogó csillaggá…
de a fázós,
a hidegtől
megmerevedett ember
nem ragyog,
nem változik
egykönnyen…
talán azért kevés
a szeretet a földön,
mert sokan vannak
közülünk
a vacogók,
és kevesen az
olvadást hozók,
a meleget adó
apró kis csillagok.
2011. május 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése