2014. november 27., csütörtök

Vágyott boldogság



 Vágyott boldogság ...

Tudod arra gondoltam,
az ember a vágyott boldogsággal
hasonlóképpen van,
mint az óhajtott Istennel:
van, aki szeretne hinni benne,
de bizonyítékot nem látva
nem tud akarva se,
más, az életben csalódott,
tagadja a létét alapból,
ezért, hogy aztán
a hozzá vezető mezsgyén
el egyik se indul :
az irány, amerre halad, más,
így nem leli a nyomát,
mint az, aki jár az ő útján....
nem hisz az ember
a valódi boldogság létezésében,
ezért aztán reálisan elindul arra,
ahol vele nem találkozik biztosan,
amerre valódi boldogság nem járt soha,
felcsipegethető magvait el nem szórta...
másfelé tart, ahol lehet,
hogy sok pénzt talál,
mérhetetlen tudást,
tán megtalálja a fiatalság titkát is,
csak boldogságvirág
nincs arra egy szál se:
pedig talán öröme lenne,
ha a szívét követné,
s ahol az öröm sorakozik,
ott a boldogság se távoli.

2014. november 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése