Mint a mesében ...
Tudod arra gondoltam,
mint a mesében:
ha lenne egy város,
ahova elrejtettek
kincseket,
személyre szabottakat,
akkor oda
a vagyon tulajdonosai
addig járnának vissza,
míg a sajátjukra
rá nem találnának...
és talán
mese szólhatna arról is,
hogy a nagyvilágban
lelkek kószálnak magányosan,
akik tudják, itt, ezen a Földön
mélyen elrejtve van
a legértékesebb vagyonuk,
a saját szeretetük,
azért vállalnának aztán
minden megpróbáltatást...
emberként, a cél érdekében
sokat szenvednének,
a Földtől megkapnák
a felejtés betegségét,
azt se tudnák,
hogy itt miért is vannak,
csak azt éreznék,
hogy valami hiányzik,
valamit meg kell találni...
próbálkoznának sok mindennel,
de, aki végül megleli,
az pontosan tudná,
ezért jött, ezt kereste,
távozhat megnyugodva...
minden más kifolyik a kézből,
ha lejár az idő,
a lelkek visszatérnének
kudarcot vallva,
üres marokkal,
hogy aztán vállalják
a nehézségeket újra,
hogy végül megtalálják
az elrejtett,
(az elveszített?) szeretetet.
mint a mesében:
ha lenne egy város,
ahova elrejtettek
kincseket,
személyre szabottakat,
akkor oda
a vagyon tulajdonosai
addig járnának vissza,
míg a sajátjukra
rá nem találnának...
és talán
mese szólhatna arról is,
hogy a nagyvilágban
lelkek kószálnak magányosan,
akik tudják, itt, ezen a Földön
mélyen elrejtve van
a legértékesebb vagyonuk,
a saját szeretetük,
azért vállalnának aztán
minden megpróbáltatást...
emberként, a cél érdekében
sokat szenvednének,
a Földtől megkapnák
a felejtés betegségét,
azt se tudnák,
hogy itt miért is vannak,
csak azt éreznék,
hogy valami hiányzik,
valamit meg kell találni...
próbálkoznának sok mindennel,
de, aki végül megleli,
az pontosan tudná,
ezért jött, ezt kereste,
távozhat megnyugodva...
minden más kifolyik a kézből,
ha lejár az idő,
a lelkek visszatérnének
kudarcot vallva,
üres marokkal,
hogy aztán vállalják
a nehézségeket újra,
hogy végül megtalálják
az elrejtett,
(az elveszített?) szeretetet.
2014. november 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése