Napsárga őszi alkony
A lemenő őszi nap
beragyog az ablakon. A sugarak hancúroznak a napsárga függönyön, aranyba
öltöztetve mindent. Nevetve, kacagva kergetőznek az árnyak és a fények a sárga
terítőkön, megcsillogtatva az üveggömbön futó fénysugarakat. Szemem szeretettel
kalandozik a fények játékán. Szeretem ezt a hangulatot. Szelíden ölelnek,
dallamonként simulnak lelkembe.
Nézem a csendes
homályt
Béke, s nyugalom vár
rám
Szelíden ölel az
alkonyat
Megpihen bennem a
gondolat
Elér hozzám a
falombok sóhaja
Dallamok kúsznak
lelkembe
A holnap reményét
adva életemre
Az égbolton felhők
fodrozódnak, színesre festve a horizontot. Minden mosolyog. Őszi illatok
lengedeznek, majd a szürkületet lassan felváltja az este. Romantikusan gurul az
égboltra a hold, elönti ezüst fénye a kertet. Körötte millió csillag hunyorog.
Megnyílik bennem
mélyen minden érzés, jön felém. Belém fészkelődik minden szín, minden forma és
minden eddig szálló hang. A dallamok köröttem szárnyalnak, vibrálnak, lelkem
univerzumába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése