Mikor már nem bírom
Az esti fény lelkembe
mélyen lát
magányos szobámba - ablakomon át
hagyom, s titkon - merengek életemen.
A polcokon könyvek, a falon képek
az emlékekből - az óra egyre ketyeg.
Csendesen így éldegélek
magányos szobámba - ablakomon át
hagyom, s titkon - merengek életemen.
A polcokon könyvek, a falon képek
az emlékekből - az óra egyre ketyeg.
Csendesen így éldegélek
Szemeimből könnyek peregnek
Újra csak rád emlékezem,
Ne tudja meg soha senki sem,
hogy mi lakik szívem mélyén idelenn
és mennyire fájsz, sajogsz nekem.
Haragszol rám - jól tudom,
pedig tiéd minden gondolatom.
Épül bennem vágyó szeretetem
Velem vagy minden éjjelemen
Mikor már nem bírom a gyötrelmeket,
Elsírom összes fájdalmam neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése