Lélekben készülni
Tudod arra gondoltam,
egy történet
legyen bármennyire is vidám,
akkor is tragédia,
ha a vége
fordul a siralmas gyászba:
kacagtatónak akkor
nem mondható...
és az életet,
legyen bármennyire is szép,
elcsúfítja a csúf befejezés,
az e világból való dicstelen távozás
az egészet befeketíti,
a jót, de a rosszat is
egyetlen vonással áthúzza...
persze az is igaz,
hogy a folytatás
szüleménye az agynak,
mintha az egészbe
ciánt eresztenének...
és az ember
hiszi is a mesét,
a rémeset,
pedig megtanulhatta volna,
hogy amit ő kitalál,
arról kiderül gyakran,
hogy a valóságtól
oly távol van,
hozzá még köze sincsen,,
csak a zavaros képzelet szülötte,
de, ami megkeseríti
a történetet mégis...
az embernek talán érdemes,
mikor élete alkonyán lefekszik,
(soha sem tudni, mikor jön el)
lélekben készülni a holnapra,
a holnapra, az ismeretlenre,
de nem a végső halálra,
a rút kitalációra,
ami az ismert történetben
amúgy sincsen benne.
egy történet
legyen bármennyire is vidám,
akkor is tragédia,
ha a vége
fordul a siralmas gyászba:
kacagtatónak akkor
nem mondható...
és az életet,
legyen bármennyire is szép,
elcsúfítja a csúf befejezés,
az e világból való dicstelen távozás
az egészet befeketíti,
a jót, de a rosszat is
egyetlen vonással áthúzza...
persze az is igaz,
hogy a folytatás
szüleménye az agynak,
mintha az egészbe
ciánt eresztenének...
és az ember
hiszi is a mesét,
a rémeset,
pedig megtanulhatta volna,
hogy amit ő kitalál,
arról kiderül gyakran,
hogy a valóságtól
oly távol van,
hozzá még köze sincsen,,
csak a zavaros képzelet szülötte,
de, ami megkeseríti
a történetet mégis...
az embernek talán érdemes,
mikor élete alkonyán lefekszik,
(soha sem tudni, mikor jön el)
lélekben készülni a holnapra,
a holnapra, az ismeretlenre,
de nem a végső halálra,
a rút kitalációra,
ami az ismert történetben
amúgy sincsen benne.
2014. november 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése