Jó út

Jó út 

Tudod arra gondoltam,
hogy a csordát a pásztor
tereli a jó irányba,
rossz felé megy az,
aki elkószál onnan,
aki nem
a kijelölt utat tapossa...
és az embernek is van
jónak nevezett útja,
amelyiknek tág a határa,
beleférnek sokan,
nem egyénre van szabva:
felismerhető könnyen,
az az út az,
amelyiken haladnak legtöbben...
s aki másfelé megy,
nem a sokak által hitt
egyetlen lehetséges úton,
az a rosszat,
a kívül állók útját választja:
a más irány nem jó irány,
rossz felé tart,
aki a törvényt veszi semmibe...
de talán olyan is van,
hogy másfelé visz
az erőszakos a szív,
arra az útra,
amelyiken az ember talán
sokszor párra nem találva
marad teljesen magára...
a nagy, a közös úttól
minél jobban eltávolodik,
talán annál inkább érezheti,
hogy nincs más lehetőség neki,
mint az a sokszor keserű,
de számára az egyedüli,
mert az az egyetlen a sajátja:
saját gyermek,
saját út, ha fájdalmas is,
nem cserélhető máséra...
nincsen akkor se visszakozás,
ha az út fájdalommal van teli,
ha nem tart vele senki:
az a szabadság útja,
azt az ember a szívéből,
a szeretetéből választja.

2014. október 25.