November szomorúsága
Semmi jót nem lehet
rá mondani,
ha hónapokról van
szó, könnyű kitalálni,
hogy az a gyászos
kezdetű november, rá
a legjellemzőbb a
szomorúság,
az is igaz, örömet is
ad
Erzsébeteknek,
Katalinoknak,
Gergőknek és
Károlyoknak,
no meg a többi
ünnepeltnek,
s az őket szeretőknek...
a november,
hogy mit hoz:
félelmetes
rá gondolni is,
de hát azért
vigaszként:
a tavasz közelebb van
egy egész hónappal,
mint volt októberben,
a nyár oly rövid,
s november után
a tél is már csak
annyi,
oly hosszúnak hiába
tűnik,
s utána, jaj, utána a
tavasz érkezik,
január, február, kis
túlzással: itt a nyár…
azért szomorú egy
hónap a november,
de ha hosszúnak is
tűnik,
lassú lépteivel a
tavasz közelít,
csak az a hideg ne
lenne,
csak oly sok ember ne
dideregne,
és ne lenne olyan egy
se,
akinek túl sok a
melegből van …
elosztani, de jó
lenne,
akinek van bőven,
adhatna a didergőnek,
nem sokat,
csak épp annyit,
hogy ne legyen túl
melege neki,
(úgy talán az ő szíve
se fázna)
vagy ha már jó
dolgában
nem gondol
ember az emberre,
ha, aki melegben van
átérezni nem képes,
milyen lehet a
csikorgó hidegben,
ha már mindenkinek
meleg takarója nem
lehet,
akkor legalább
segítsen az ég,
ne legyen olyan
kegyetlenül hideg a tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése