A szeretet bőség-asztala ...

A szeretet bőségasztala ...

Tudod arra gondoltam,
a lélek talán hasonlít a hideg,
a rideg, a hóval borított mezőhöz,
amelyik nem asztala
a rászorulónak,
ahol az éhező madár
enni nem talál magának,
didereg, aki csak arra jár,
ahol a melegnek nincsen nyoma...
de, a hó olvadni kezd máris,
ahogy megérkezik
a lélek simogató tavasza,
a szeretet első napsugara:
még ugyan beborítja a mezőt,
de a hóvirágot már csiklandozza
incselkedve ébresztgetve,
azért a fejét ő hamar kidugja...
és szép lassan a hó elolvad,
hogy helyére
új, meg új virág érkezzen:
nem, addig sem voltak halottak,
csak nagyon mélyen aludtak...
szaporodik a sok virág,
a szeretet csodás virága,
ami magát megmutatja,
amitől megváltozik teljesen
az ember sivár élete...
ha egy elhervad,
ott a másik hamar a nyomában:
az a valamikor hóval borított,
sokakat éhezésre kárhoztatott
ijesztően fagyos terület
megteríti sokaknak
a szeretet bőségasztalát.

2014. november 14.